Tanulóink már megérkezésükkor aktívan részt vettek a sátrak felállításában és megismerkedtek a tábori élet szabályaival. A felszerelésük (mentőmellény, evező) átvétele után elsajátították a mentőmellény használatát és a kenuzás alapjait.

Mindezek után kenukba osztották őket és rövid szakaszokon gyakorolhatták azt, amit az oktatáson hallottak. A hajók legénysége innentől fogva már állandósult. Kialakultak a szerepkörök, hogy ki a kormányos, az első evezős és az evezősök.

Ahogy múltak a napok, tanulóink egyre több időt töltöttek a Szigetközi Ágrendszerben és Dunasziget környékén.  Az ügyesebbek már egyedül is irányíthatták a hajóikat, természetesen oktatóik felügyelete mellett.

Elhajóztak a Denkpáli hallépcsőhöz, amely Magyarország első és eddig egyetlen természetes jellegű hallépcsője. Gyalogtúrát tehettek a közeli madár leshez, ahonnan remek kilátás nyílott a szigetköz élővilágára.  Dunakilitiről indulva elhajóztak a doborgazszigeti strandra, ahol a fürdés mellet lehetőségük nyílt vizibiciklizésre is.

A jó időt kihasználva tanulóink minden nap fürödhettek a Dunában és rendeztek egy iskolai evezős versenyt is.

A tábor utolsó napján, régi hajós hagyomány szerint felavatták az újdonsült evezősöket, két első evezőst és négy kormányost.

A tábori élet hagyományos részeire is nagy hangsúlyt fektettek, volt gulyásfőzés, szalonnasütés és hamuban sült krumpli. Mint minden estét, az utolsót is tábortűzzel zárták le. A táborban mindvégig remek hangulat uralkodott.

A tábor megszervezéséért és lebonyolításáért köszönetet mondunk Soós Imre túravezetőnek, Asbóth Szabolcs táborvezetőnek és Nagy Balázs segítőnek, az utaztatás lebonyolításáért pedig a Lakos Ádám Evangélikus Szeretetszolgálatnak és Kamond Község Önkormányzatának.