Mire tanít a karácsony?
A gyerekek nagyon várják a karácsonyt.
Izgatottak, nyugtalanok, felfokozott érzelmi reakciókat mutatnak. Nevetnek, sírnak, durvák–ütnek, örülnek-ölelnek. Iskolánkban is így volt ez, az egész ádventi időszakban.
Tanítgattuk egymást türelemre, s ez kitartást is igényel. Így a türelem nem csak passzív várakozás, hanem aktív cél felé tekintés és tett.
Tanítgattuk egymást elfogadásra. Sok-sok órán, szünetben, áhítaton, nevelőtestületi értekezleten beszéltük meg, mit kell, mit lehet elfogadni és hogyan jó egymás felé nyitottabbnak és megértőbbnek lenni.
Készülődtünk. Karácsonyi hangulatba öltöztettük az iskolát: a betlehem az udvaron, az ablakok festése, a fényfüzérek, az ádventi koszorúk az osztályokban. Itt minden sarokban egy- egy téli vers, manó, hópihe, hajtogatott csillag, rajzolt angyalka, téli papírvároska, ádventi naptár köszönti a látogatót.
Ám a lelkünket is készítettük. Rövid verseket szavaltunk a falu adventi koszorújának gyertyagyújtásain. A hétfői áhítatok egyre jobban nyitották fülünket, szívünket, hogy meghalljuk, a lényegre kell koncentrálni. Egyre több dalt énekeltünk, hiszen a zene felfelé emeli a lelket. Volt tánc és öröm, finom falatok a manó-bál keretében. És a tanórák. Igen, ezeken is ott volt a karácsony. Karácsonyi versek, zenék, énekek, történetek, szokások, hagyományok. Még a törtek összeadása is jobban „ízlik” ha karácsonyi tortaszeleteken szemléltetjük. A háttérben pedig folytak a próbák. Készültünk az ünnepi karácsonyi műsorra. Olvasópróba, énekes próba, alsós próba, felsős próba, összpróba, terem próba, templomi próba. Szépet akartunk, meghatót, és lélekemelőt.
Így érkeztünk a szünet előtti utolsó tanítási naphoz. Minden csodálatos volt. Reggel Istentisztelet. Szívünk lelkünk nyitva, megérkeztünk. Délelőtt az angyaloké volt a főszerep. Minden az angyalokról szólt. Hoztak nekünk zenészeket, akikkel együtt énekeltünk, miközben minden osztály elkészítette „angyalos díszeit”.
A várakozás, a türelem, a kitartás estére beteljesedett. A szereplő gyerekek szívében ott volt az ünnep. Megszületett valami a templomi együttlétben. Csend volt áhítat, karácsony. Sokak szemében könny, mindenki szívében emelkedettség.
Talán erre is tanít a karácsony. Emelkedni, körbe nézni és egymás szemébe nézni.